Hírek

Pascal Boniface, a franciaországi Nemzetközi Stratégiai Kapcsolatok Intézete alapító igazgatója volt a vendége a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Stratégiai Tanulmányok Intézete Európa Klubjának április 13-án. Európa geopolitikai kihívásairól Fejérdy Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány tudományos igazgatóhelyettese és Bartóki-Gönczy Balázs, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Világűrjog és Politika Kutatóintézetének vezetője beszélgetett a szakértővel.

Olyan helyzetben vagyunk, amikor kiemelt jelentősége van annak, hogy egy nyugat-európai szakértő megszólal Budapesten – jelentette ki Prőhle Gergely STI igazgató köszöntőjében. Hangsúlyozta: Magyarországnak létérdeke az, hogy a Nyugat-Európával zajló és az Európai Unió jövőjéről szóló diskurzusnak aktív résztvevője legyen és maradjon, különös tekintettel a jövő évi uniós elnökségünkre. Beszélt a Nemzetek Európája Karrierprogramról is, amelynek most hirdették meg a negyedik évfolyamát, és amelyre május 15-ig lehet jelentkezni.

A francia külpolitika alapvetően megváltozott, amikor De Gaulle tábornok került hatalomra 1958-ban – emlékeztetett Pascal Boniface, felidézve, hogy a Szuezi-válság idején az amerikaiak nem álltak ki a franciák mellett, akik ezért más szövetségeseket kezdtek keresni. Kifejtette: az Egyesült Államok ugyan Franciaország szövetségese maradt, de Vietnám, vagy az iraki háború kapcsán nem támogatta az amerikai politikát. Rámutatott: a későbbi francia elnökök – Mitterand, Jacques Chirac, Nicola Sarkozy és François Hollande – is ezt a fajta politikát folytatták, de napjainkban Emmanuel Macron is ezt képviseli, így például a klímapolitikában is megnyilvánul a francia különutasság.

Pascal Boniface szerint Európában sokan úgy gondolják, hogy az orosz-ukrán háború fenyegetettségétől egyedül az Egyesült Államok nyújthat védelmet, ezért nem szabad kritizálni az amerikai politikát. Hozzátette: ha saját magunk gyártanánk a fegyvereinket, nem függenénk annyira Amerikától. Hangsúlyozta: hosszú távon nem Oroszország, hanem Kína jelenti a fenyegetettséget.

A stratégiai autonómia arról szól, hogy a saját érdekeket hogyan tudjuk megvédeni és kiállni értük egy olyan világban, ahol ilyen sokrétű kihívásokat kell megoldani – jelentette ki a szakértő. Macron elnök álláspontjára utalva elmondta: Franciaországnak jelenleg nincs népes követőtábora ebben a kérdésben, de hosszú távon egyre többen beismerik majd, hogy ha nem ezt az utat követik, akkor esetleg az intellektuális függetlenségük is veszélybe kerülhet.

Pascal Boniface úgy fogalmazott: belpolitikai téren nagy különbségek vannak Magyarország és Franciaország között, diplomáciailag viszont közeledik egymáshoz a két állam. Lengyelországgal kapcsolatban helyesnek nevezte az Oroszországgal való szövetség elutasítását, a lengyel elnök javaslatával – amely szerint fel kellene darabolni Oroszországot – nem értett egyet. Leszögezte: a lengyel államfő ezzel a kijelentésével okot szolgáltat Putyinnak arra, hogy miért folytasson háborút a nyugati világ ellen.

A francia-német tengelyt ugyanakkor egy olyan motorhoz hasonlította a szakértő, amely elromlott és meg kellene javítani. Emlékeztetett: Németország a válság idején általában túlságosan nemzeti és nem európai módon reagál, majd Helmut Schmidt korábbi német szövetségi kancellár figyelmeztetését idézte, aki hangsúlyozta: Németország történelmi súlyánál fogva nem lehet magányos lovas. Úgy fogalmazott: a tartományok szövetségére épülő Németországban nehezebb központi kérdésekről dönteni, míg Magyarországon és Franciaországban egyszerűbb. Felhívta a figyelmet arra is, hogy gazdaságilag a németek fontos partnere Kína, amelyről amerikai nyomásra sem fog lemondani. Mindezek ellenére egyértelmű, hogy hosszú távon Németországnak és Franciaországnak közös érdekeik vannak – tette hozzá.

A franciák afrikai jelenlétének súlyáról Pascal Boniface elmondta, hogy az jelentősen csökkent, mivel Kína átvette az ottani vezetőszerepet, és Oroszország is nagy befolyással rendelkezik a térségben. A terrorizmusra kitérve kiemelte: nagy kihívás, de egzisztenciális fenyegetettséget nem jelent, vagyis a helyén kell kezelni a kérdést. Végül elmondta: az itt élő polgárok kiábrándultak Európából, míg a többi kontinensen élők inkább Európához szeretnének tartozni.